2018... Ez az év megpróbáltatásokról és jó dolgokról is szólt nekem.
Év elején még nagyban benne voltam egy rosszabb periódusban. Év végén pedig majdnem minden jó összejött, amit szerettem volna. A kettő között pedig megéltem sok szélsőséges dolgot mind rossz, mind pedig jó értelemben.
Januárban kezdődött... Az előző évi nagy betegség után voltam már. Mert sikerült leküzdenem! Nehéz volt, de megcsináltam... Meggyógyultam! Mert sohasem adtam fel...Azaz néha majdnem, de valami mindig visszarántott a valóságba. Élni akartam!!!
Év elején szembesültem egy edzés próbálkozás során azzal, hogy már majdnem egy egész éve nem edzettem semmit, így kell újrakezdenem, mindent a legelejéről.
Mindig volt bennem versenyszellem. Motivációnak sem voltam híján. Elhatároztam, hogy akármilyen rögös lesz az út, elindulok egy amatőr erőemelő versenyen. A gondolat megszületett és a tettek mezejére léptem.
Hosszú ideig szedtem fájdalomcsillapítókat. Minden nap. Az első lépés az volt, hogy ezeket elhagytam. Nem volt könnyű. Mivel hosszú ideig szedtem, kialakult bennem egy pszichés függőség. De úgy döntöttem, elhagyom a gyógyszert- egyik napról a másikra.
Így is tettem. Ekkor kellett egy nagy adag baráti támogatás, amiért hálás vagyok több embernek. A barátok nagyon fontosak minden ember életében, így volt és van ez velem is.
A STEEL GYM-et ebben az időszakban nem tudtam csinálni, másra fordítottam az összes energiámat. Sokat szenvedtem, de sikerült letenni a gyógyszert és akkor lettem igazán szabad!!! 😊
Ha hasonló gondokkal küzdesz, gondolkodj el azon, mennyivel többet ér egy jó program a barátaiddal, mint otthon feküdni gyógyszeres befolyásoltság alatt...
Nekem szükségem volt a fájdalmam csillapítására, mert iszonyú erős fájdalmaim voltak, viszont letettem a gyógyszert, amint tudtam és teljes életet tudok élni, dolgozni menni, programokat csinálni a barátaimmal...
Szóval elkezdtem edzegetni itthon és a teremben egyaránt. Az elején nagyon nehezen ment, de csináltam és nem adtam fel. Aztán, úgy 1 hónap elteltével észrevettem, hogy minden sokkal könnyebben megy, így növeltem az edzéseim intenzitását. Hetente 4x tudtam már edzeni mindenféle gond nélkül... De egy őszi napon elkezdett fájni a hasam... Megijedtem. Elmentem orvoshoz és kiderült, hogy nem vagyok teljesen rendben, ami az egészségemet illeti. De egyszer már átéltem ugyanezt, így tudom, mi vár rám és azt is tudom, hogy megint rendben leszek! Csak feladni nem szabad semmit. Egy dologról letettem: idén nem indulok semmiféle erőemelő versenyen. Majd elindulok jövőre, amikor már újra jól leszek és tudom újra csinálni a kemény edzéseket!
Most az intenzitásból megint vissza kellett vennem. Nem bírok annyit edzeni, feleannyit sem, mint néhány hónapja. De akkor is csinálom, mert van bennem egy nagy adag kitartás és egy dolog nagyon fontos: azt a bizonyos fájdalomcsillapítót nem kezdtem el újra szedni. Csak akkor fogom, ha nincs más lehetőség. De úgy is lesz, szóval nem adom fel!!!
Egy jó barátnőmnek köszönhetően van újra a gépészmérnöki szakmámhoz inkább kapcsolódó állásom is, ami nagyon jól jött nekem, ezúton is köszönöm! A személyi edzés megint háttérbe szorult egy kicsit, de amikor időm van, csinálom azt is. Jól vagyok.
Ez az évem ilyenre sikerült, remélem, a 2019-es év is tartogat legalább annyi örömöt, mint a 2018-as. És tudom, hogy egyszer biztosan elindulok azon az erőemelő versenyen is...
Tanulság: nem kell soha feladni semmit, mert a rossz után jön a jó, a hullámvölgy után az emelkedő, ilyen az élet. Csak egy van belőle, úgyhogy próbáljuk kihozni belőle a maximumot!!!
Most pedig ÖRÖMÖKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!
💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕💖💕
