 |
| Ballagtam |
Évekkel ezelőtt kezdődött...hasfájással indult és lazán gyógyítható lehetett volna.
Gondolom, rájöttetek, hogy most nem a STEEL GYM-ről írok, hanem magamról. 😃
Meg lehetett volna gyógyítani, elég lett volna némi antibiotikum.
De nem gyógyítottak meg... Egy óriási hülyeség miatt, amit a - már lecserélt - régi körzeti orvosom talált ki...
Ezért nem vizsgáltak ki időben.
Nevet nem írok, az nem lenne szép dolog még ebben a helyzetben sem... Különben is én már nem haragszom senkire. Ez van és kész. A régi dokim hibázott. Nem először, de emberek vagyunk és hibázhatunk, nem vagyunk megmunkáló gépek, melyek az adott forgácsolási paraméterekkel, bizonyos tűrések között pontosan képesek végezni a dolgukat.
Az új, mostani dokimnak és asszisztensének hálával tartozom. Nagyon segítőkészek és lelkiismeretesen végzik a munkájukat, ezúton is nagyon köszönöm nekik!!! Nem baj, ha nem jut el hozzájuk, akkor is köszönöm nekik!
Szóval a hasi fájdalmak évek óta végigkísértek. Néha enyhültek, de volt, hogy erősödtek. Idén, 2017-ben durvult a helyzet.
Azt már valószínűleg tudjátok, hogy nekem soha nem volt könnyű, már írtam róla párszor... Emiatt sajnáltam is magam éppen eleget, idegeskedtem, mérgelődtem, kikészültem, de alapjában véve mindig igyekeztem kiegyensúlyozott maradni a különböző engem ért csapások után is. 😊 Több-kevesebb sikerrel ment is ez a dolog... De úgy látszik, nem elég jól, túl sok volt...
Most viszont úgy érzem, nincs okom panaszra, hiszen tartalmasabb és eseménydúsabb életet éltem a 35 évem alatt eddig, mint sokan 90 év során...
Rengeteg jó dolog is történt velem: teljesült a legnagyobb álmom, kijutottam az USA-ba még 2009-ben. Életem egyik legszebb időszaka volt.
Németországban is dolgoztam, mint folyamatspecialista mérnök. Rengetegszer utaztam repülővel, azt mindig nagyon szerettem, nagyon szuper dolog! 😊
Nem mondom, hogy a melót és a kollégákat is, hiszen 2013-ban történt valami... Valami, ami mindent megváltoztatott és nem jó értelemben...
Már nem haragszom SENKIRE, de akkor és utána évekig kegyetlen időszakot éltem meg... De már ezen is túl vagyok, magam mögött hagytam, hiszen a jelenben élek, nem a múltban, főleg nem a negatív dolgok között... És azért néhány jó arcot is megismertem! 😊
Egy időben utáltam, ha bárki is azt mondta rám, hogy erős vagyok és most nem a fizikai erőnlétemre gondolok... Most ezt szeretem a legjobban saját magamban! Erős vagyok!!! 😊
És nem utolsó sorban SZABAD!!! 😊
2010-ben született meg a lányom, Viktória. Mindig nagyon boldogan éltünk annak ellenére, hogy a gyermekem édesapja sajnos még soha nem találkozott a lányával...
Egy gyerek két embert örökre összeköt, a mai napig beszélünk az apjával időnként telefonon. Szóval mondhatni barátok maradtunk. A gyerekkel már nehezebben boldogul, hiszen csak angolul beszél és Viki még nem igazán tud angolul.
Egy kicsit írok az egyetemről, az eddigi munkahelyeimről is, majd rátérek a STEEL GYM-re és a végén még visszatérek arra a bizonyos, szó szerint anyaszomorító betegségre. 😊
Szóval 2006-ban végeztem a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karán Gépgyártástechnológia szakon, egyetlen lány voltam a szakirányon, a gyártástechnológia nem valami csajos dolog. 😊
Mindenki csodálkozott, hogy nem próbálom meg elsumákolni a dolgot én meg azon csodálkoztam, hogy a többiek miért próbálj. 😊 Ráadásul vizsgaidőszakban mindig igyekeztem egy ingyenes, 10 alkalmas edzőtermi bérletet is kialkudni magamnak, ami többnyire sikerült is! Az "elmulasztottam a testnevelésre bejárást" mindig bejött! 😃 Az edzőterem is választható lett volna, de egy edzővel, aki sajnos nem sokat konyított az egészhez... Mindenki másban jó, maradjunk ennyiben. 😊 Terembe egyébként is jártam... Már javában edzéseket is tartottam.
Ennyit az egyetemről, a tanulmányi sikereimmel nem fárasztalak. 😃
A munkahelyek kapcsán azt még megemlítem, hogy én már egészen fiatalon, 14 évesen dolgoztam nyaranta, később a suli mellett is. Ilyen helyeken, mint a Hűtőház, a TESCO és hasonlók... Az ilyen jellegű munkának véleményem szerint nagyon jó hatása van a tizen-huszonévesekre. Esetleg rádöbbennek, hogy valamit sulit kellene végezni, mert nem kellene így robotolni egy életen át... És jellemerősítő hatása is van, egy nagyon kicsit egy lazább katonasághoz hasonlítanám, ahol az ember megtanulja, hogy fegyelem és önfegyelem is létezik a világon és persze rend... Tudom, most sokan tiltakoztok, hogy a seregben azért sokkal keményebb volt, de ez is megteszi, ha már eltörölték a kötelező katonaságot.
Megtanultam megbecsülni a kemény munkát és a mai napig tisztelem, aki ilyen jellegű munkát végez! Volt, hogy éjszakás voltam és onnan mentem suliba! Szóval nem volt egyszerű, mégis nagyon jó volt, hiszen sokat tanultam a melós évek alatt... És büszke is vagyok magamra, hogy sikerült ilyen dolgokat is csinálnom! Egyébként nagyon sok jó emlékünk van barátokkal erről a időszakról is. 😊
Sohasem toltak semmit sem csak úgy készen alám, nem kaptam kocsit, lakást, még jogsira valót sem... És ezért hálás vagyok, mert megtanultam megbecsülni, amim van!
És rengeteg egyéb, szuper dolgot kaptam tőletek!!! ❤
Na, visszatérek az egyetem utáni időkre. 2007-ben egy nagyot váltottam: elmentem az ország másik végébe, Zalaegerszegre dolgozni, mint gyártástechnológus mérnök. Ott ismerkedtem meg azzal a családdal, akik azóta is nagyon fontosak nekem és nagyon szeretem őket és tudom, hogy ők is engem! Egy panziójuk van, ahol megszálltam még a zalaegerszegi állásinterjú alkalmával és akkor ismerkedtem meg velük... A panziót egyébként - ami gyönyörű és barátságos - egy édesanyám-korú (tehát nem idős 😊) hölgy vezeti, akit nagyon szeretek! 3 felnőtt gyereke van, az egyik fiával azonnal nagyon jó barátságba kerültünk... (Nem kell félreérteni!) 😊
Engedjétek meg, hogy néhány embernek köszönetet mondjak azért, mert mellettem állt.
Szóval veled kezdem, zalaegerszegi legjobb férfi barátom!
Sokat hülyültünk, volt, hogy összevesztünk, de mindig kibékültünk. A barátságot jelképezed nekem. (Na jó, egy kicsit többet... 😊) Gyakran vagy eszemben, hiába találkoztunk már olyan régen. Mást azóta sem ismerek, aki ennyire tiszteletben tartott volna és ilyen önzetlen lenne! Köszönöm! ❤
Egyébként életem legjobb szakasza volt a Zalaegerszegen töltött idő. A meló is jó volt, a társaság is, a kollégákat is nagyon bírtam (néhány kivételtől eltekintve), és kezdetben a panzióban laktam, így, amikor hazamentem, egy családba mentem haza, mert ők az én családom is...
A már említett barátom végignézte, ahogy rengeteg hülyeséget csináltam, látott a lehető legrosszabb formámban is, akkor is, amikor egy hülye szerelmi bánat után rengeteg marhaságot csináltam (nem is értem magam 😊), de mindig számíthattam rá! És ez azóta is így van! Ha ezt olvasod, annak nagyon örülök és köszönök neked mindent! Már több, mint 10 éve, hogy megismerkedtünk és még annyi mindent kellene neked mondanom... Nem baj, majd talán megírom! De valamikor úgyis találkozunk majd... Majd beszélgetünk!
Ha már barátokról beszélek, meg kell említenem a barátnőimet is! Különösen egyvalakit, ő úgy is magára ismer... Neked is köszönöm az elmúlt 20 évet! 😊 Mindig ott voltunk egymásnak, rengeteg közös emlékünk van! Nagyon szeretlek téged is!
És persze az összes barátnőmet, barátomat, ismerősömet, akikkel jóban vagyunk. Név szerint szerettem volna mindenkit felsorolni, de ezt mégsem teszem meg, hiszen mindenki úgyis magára ismer.
És persze rólatok sem feledkezek meg, kedves olvasóim, köszönöm, hogy ti is itt vagytok és olvassátok a bejegyzéseimet!!! Nekem most tényleg ez a legnagyobb boldogság!!! 😊
A családomat pedig nem kellene kifelejtenem a sorból!
Nagyon szeretlek titeket!!! Mindenkit egytől-egyig. Köszönöm anya, hogy több vagy, mint egy átlagos édesanya! Nagyon jó barátom is vagy! De ne keseregj miattam, úgy is helyrehoznak majd a dokik... Édesapám, a nagymamám és a testvéreim, különösen, akivel néha találkozunk is 😊, valamint a nagynéném is sokat jelentetek nekem, de ezt úgy is tudjátok! 😊 Te is, fiatalabb tesó, csak már régen láttalak téged is!
Még egy családot kifelejtettem, akik szintén nagy hatással voltak az életemre, hiszen együtt éltünk: arra családra gondolok, ahol a tinédzser éveim egy részét töltöttem. Rátok is persze, hogy családtagjaimként gondolok. Nélkületek más ember lennék! Titeket is nagyon szeretlek, vigyázzatok magatokra!
Sokat jelent nekem, akivel szintén barátok voltunk és néhányszor találkoztunk is, mindig jó volt beszélgetni veled.
És nagyon örülök néhány, a Facebookon köttetett ismeretségnek is! Nem is olyan rossz dolog az a hülye Facebook! 😊
Barátaim, mindenkinek hálás vagyok, hogy az életem részei vagytok! Neked is, középsulis osztálytársam és barátnőm.. És neked is, jó barátnőm, aki elköltöztél Miskolcról és így már nagyon régen láttalak! Kár, hogy nem tudunk együtt szilveszterezni, mint annyi éven át! 😊
Az egyetemi évfolyamtársaimat is meg kell említenem. Ott is sok barátság köttetett és van, akivel még mindig tartjuk a kapcsolatot!
A többi haveromat most nem említem, (sokan vannak 😊), hiszen te, aki ezt olvasod és nem ismersz, biztosan unod már ezt a részt.
Ha valakit kihagytam a sorból, akkor bocsánat, ezzel a köszönetmondással csak azt akartam érzékeltetni, hogy a körülöttünk lévő emberek tesznek igazán széppé mindent! Meg kell őket becsülni (és nem kell mindent halogatni! 😊 ...)
Annyi ember van, aki nagy hatást gyakorolt az életemre, hogy - nehézségek ide vagy oda - ezek után, hogy mindezt leírtam, szuper életem volt eddig, most ezt kell mondjam!
És a végére hagytam a lehető legfontosabbat, aki mindig az 1. lesz: a lányomat, Viktóriát. Viki, annyira szeretlek, hogy mindig veled leszek! Figyelni foglak és segíteni, amikor szükséged van rám. És, amikor rám gondolsz, hidd el, hogy valóban ott vagyok melletted és vigyázok rád! 😊 ❤💕💖💕❤
Most persze nem búcsúzkodok, hiszen annyi mindent nem csináltam még... Csak megálltam egy pillanatra és körülnéztem... Visszanéztem a múltamra és a rengeteg hozzám közel álló emberre.
A betegségek meg azért vannak, hogy meggyógyuljunk belőlük, nem? Sokáig boldogítani foglak még titeket! 😉😊😃
De jó volt ezeket a sorokat leírni, úgy érzem, megkönnyebbültem... Tudni kell köszönetet mondani és erről jut eszembe, bocsánatot kérni sem árt néha, ha valakit megbántottunk. A bocsánatkérés a világon a legnehezebb dolog...ezt szerintem sokan tudjátok! Megbántani sokkal könnyebb másokat!
De ma vidámkodni kellene, hiszen közeleg a szilveszter! 😊
Így rá is térek arra, hogyan jött létre a STEEL GYM.
Ezt is ennek a bizonyos betegségnek köszönhetem...
Az ötlet nagyon régóta megvan. Mindig szerettem volna kizárólag edzések tartásával és ezzel kapcsolatos dolgokkal foglalkozni. És mindig arra vágytam, hogy saját cégem legyen, hogy én legyek saját magam főnöke... Voltak már nagyon hülye főnökeim, de nyilván nem erről van szó. 😊
Szóval szerettem volna egy céget alapítani. Mindig csak egy álom volt, jó volt eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne, hogyan csinálnám, stb.
Egy idő után körvonalazódott a fejemben egy terv. De mindig csak halogattam a dolgot, nem mertem belevágni.
Egy ideje már többen is mondogatták nekem, hogy miért nem írom le a monológokat, melyeket általában olyan emberekkel folytattam, akik nincsenek benne az edzések és az egészséges étrend világában... Voltak azért persze, akiket nagyon is érdekeltek az edzéssel kapcsolatos tanácsaim, gyakorlatsoraim, minden.
Egyre erősödött bennem a gondolat, hogy meg kellene valósítani ezt az egészet.
Aztán jött ez a szívet melengető betegség, ami miatt most nem tudok edzeni és tényleg komoly a dolog...
Először lesokkolt, azután elgondolkodtatott: mi veszítenivalóm van, ha tényleg elindítom az egészet?... Semmi sem tartott vissza... Az is motivált, hogy szerettem volna valami örökséget hagyni magam után...és még mindig szeretnék, bár nem megyek sehova! 😊
Szóval októberben elindítottam ezt az oldalt. Félve, hogy milyen fogadtatásban lesz része, de egyben bátran is, hiszen segítő szándékkal indítottam el az egészet és sejtettem, hogy ez úgyis jól fog elsülni...
Az 1. bejegyzésem a bemutatkozásom volt. Izgatottan néztem, hogy olvassa-e valaki... azután észrevettem, hogy már több, mint 30-an elolvastátok! 😊 Ennek persze nagyon örültem, így 2 újabb bejegyzés következett, melyek a bemelegítésről szólnak... Újabb olvasók érkeztek az oldalra! Akkor határoztam el, hogy rendszer lesz a dologban: hétvégén jönnek a bejegyzések, melyek előtti nap egy előzetes jelenik meg.
3 hét telt el és már 1000 oldalmegjelenítésnél tartottam! 😃 Szavak sincsenek rá, hogy én milyen boldog voltam!!! (És vagyok is, hiszen jóval 3000 felett járunk! 😃)
A koncepció mindig az volt a STEEL GYM bejegyzéseknél, hogy őszintén leírom, amit gondolok a különböző dolgokról. Ezzel egy kicsit kockáztattam, hiszen soha nem agyalok azon, hogy le merjem-e ezt vagy azt írni, szóval nem gondolok át kb 20-szor egyetlen mondatot sem... (Na jó, párszor azért igen! 😊) A vélemény pedig szubjektív dolog. Ha egy tényleg hozzáértő nézegeti az oldalamat, nagyon szívesen állok elébe egy SZAKMAI vitának! Mindig is szerettem kiállni a saját álláspontom mellett, persze azokban a dolgokban, amikhez tényleg értek! Általában kérdés nélkül elfogadják, amit tanácsolok edzésekkel kapcsolatban, mert én szeretem kifejteni, mit miért gondolok így vagy úgy... 😊
Természetesen mindig átnézem a bejegyzéseimet, de ritka, hogy bármit is átfogalmaznék. Azért előfordul, de tényleg nem sokszor. 😊
Keddenként általában fotózunk. A fotós nem én vagyok, anyukám csinálja a képeket. A lányom és én pedig csak pózolunk... 😃
Én állítom be Vikit pózba, egyre ügyesebb és élvezi az egészet.
Én cikket írok, a képeket főleg anyukám vágja, időnként én. (Kezdetben én vágtam, aztán fokozatosan átpasszoltam neki... 😊) Egyébként ritkán retusálunk, csak a háttérrel szoktunk szórakozni... A bejegyzések képeit általában én állítom össze, de anyukám is csinált már képes edzést is az eredeti cikk alapján... Pl. a Core Tabata Piramis képes verzióját ő csinálta. (Egy kicsit máshogy, mint az alapcikk, de így is egy nagyon szuper gyakorlatsort kaptunk... Van olyan jó, mint az eredeti! 😊)
A Facebook-oldal már nem megy ilyen könnyen, mint a web... Sok kedvelő van, de nincs arányban a webolvasók számával, annál jóval kevesebb. A web a lényeg, de a Facebookot is érdemes követni, sok dolog csak oda kerül fel! Ami nem teljes edzés vagy nem bejegyzés, az csak ott látható.
Te, aki ezt olvasod, csatlakozhatsz az oldal követőihez, már több, mint 110-en vannak. (Ezért mondtam, hogy nincs arányban a két szám, a Facebook követőké és a tiétek, akik a bejegyzéseket nézitek! 😊
De nem baj, nem kell mindenkinek Facebookozni, megértem...)
Egy csoportot is csináltam a Facebookon, melynek most talán úgy 60 tagja van. Nem arra megyek, hogy minél több legyen, hanem, hogy interaktív legyen a csoport, vagyis a tagok írjanak posztokat edzésről, kajáról. Most egyébként egy szuper játékot játszunk. 😃
Ha szeretnél, csatlakozhatsz, csak egy nagyon alap kérdésre kell(ene) válaszolnod: Miért szeretnél belépni a csoportba? Ennyi és már be is vettelek! 😊
Facebook oldal: Tóth Noémi STEEL GYM (új oldalon nyílik)
Facebook csoport: Az oldal neve + csoport. Az oldalról eljuthatsz könnyen a csoporthoz! 😊
Szóval beindult a STEEL GYM és halad előre 1000-rel! És, hogy mi várható jövőre? Következzen akkor ez a téma! 😊
Kezdjük ezzel az oldallal: halad tovább a szokásos rend szerint! Tudom, hogy 2017-ben néhányszor (de tényleg csak néhányszor 😊) előfordult, hogy nem egészen az előzetesben leírtak szerint haladtam és még olyan is volt, hogy nem tartottam be az ígért határidőt... Terveim szerint ilyen nem lesz, de sajnos megígérni nem tudom, csak nagyon erősen törekedni erre! 😊
Elárulok egy titkot: ahhoz, hogy fizikailag helyrejöjjek és ne legyenek fájdalmaim, valószínűleg műtétre lesz szükségem. Utána, ha felépülök, újra fogok tudni edzeni, persze az elejéről kezdve!!!
Szóval ez a dolog rendesen bekavarhat a STEEL GYM-et érintő tervekbe... annyira azért nem fog, mindent megteszek, hogy így legyen.
Akkor tegyük fel, hogy nem műtenek és romlik az állapotom: Ebben az esetben is haladni fogunk előre, de lesz valaki, akit én választok ki és engem helyettesít majd... Ez így durván hangzik, de így kell lennie ebben az esetben! 😢
Most tegyük fel, hogy műtenek és javulok, egyre erősödöm, elmúlnak a fájdalmaim és vége lesz ennek az egész betegség-dolognak. Én tényleg úgy gondolom, hogy így lesz! 😃😊
A tervek a következők:
2018 március-április környékén kaphatóak lesznek az általam tervezett edzőruhák! 😊
Az anyagok minősége nagyon jó és ráadásul nem tervezzük óriási haszonnal eladni őket! 😊
2 fő csoportba sorolom őket:
- Alakformáló edzőruhák
- Egyéb sportruházat
Az alakformáló edzőruhák optikailag formálnak, ne ilyen izzasztó műanyag-ruhákra gondolj, mert azoknak az átmeneti víztelenítésen kívül semmi értelmük sincs! Sőt, még rosszul is lehetsz bennük edzés közben, nem éri meg, nagyon nem. A bőröd nem tud lélegezni edzés közben!
Az egyéb sportruházat kategóriába pedig a nem feltétlenül alakformáló hatású ruhák tartoznak.
Régóta tervezek edzőruhákat, régebben még varrtam is, de nem ám géppel, szóval egy rövidnadrágot úgy 2 hétig varrtam... 😊 De végül jók lettek!
A ruhákat természetesen varrónő varrja majd és nagyon szépek, kényelmesek lesznek. Férfi STEEL GYM cuccokat is tervezek, nem csak nőit! 😊
A másik dolog, amit még jövőre tervezünk, az edzésvideók forgatása. Ide felkerül majd néhány ingyenes, de lesz, aminek a letöltéséért fizetni kell majd! Csak letöltős változatok lesznek és ezek sem csillagászati árakon...
Nem a nagy haszon lesz itt a lényeg, hanem, hogy sokoldalúak legyünk! Más dolgok is készülődnek, de egyelőre maradjon titok, idejében úgyis megtudjátok!
Egy biztos: ez az oldal és az összes aloldala MINDIG INGYENESEK MARADNAK és csinálom, amíg bírom... Szerintem még jó sokáig! 😊
Annyi mindent szeretnék még csinálni, annyi tervem van, hogy úgysem lehet még semminek sem vége... Hosszú, rögös út áll előttem, de ERŐS vagyok és megbirkózom vele! 😊
BOLDOG, SZERETETBEN GAZDAG, SIKERES ÚJ ÉVET KÍVÁNOK NEKED!!! 2018 LEGYEN AZ EDDIGI LEGJOBB ÉVED!!!
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
KÖSZÖNÖM, HA MEGOSZTOD EZT A BEJEGYZÉST IS!!! 😊
